Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Határtalanul program

A Határtalanul program keretén belül a Mathiász János Általános Iskola és a Kertvárosi Általános Iskola 7. osztályosai közösen utaztunk Erdélybe 2018. április 4-7 között.

Április 4, az indulás napja:

Reggel fél hétkor indult a busz a Mathiász iskolától. Körülbelül 4 órát utaztunk. Első megállónk Micske volt, ahol a testvériskolánk, a Miskolczy Károly Általános Iskola diákjaival ismerkedtünk meg. Az iskolában mindenki nagyon kedves volt és képet kaptunk arról, hogy milyen nehézségekkel kell az ottani pedagógusoknak és diákoknak szembenézni ahhoz, hogy ilyen kis iskolaként ilyen szép eredményeket érjenek el. Utána Nagyváradon szálltunk le, itt megismertük az idegenvezetőt és megnéztük vele a Római Katolikus Székesegyházat, ami igazán monumentális méretű volt, a Kanonok sort, a Szigligeti Színházat és a Fekete Sas Palotát, amely Erdély legszebb szecessziós épülete. Következő megállónk a Király-hágó volt, majd Kalotaszeg egy másik történelmi központjában, Bánffyhunyadon, a református templomot néztük meg. Ezt követően megérkeztünk Kalotaszentkirályra, ahol vendéglátóink a Püspök panzióban már finom, meleg vacsorával vártak minket.

Április 5, "a nagy túra":

Reggel 8-kor megreggeliztünk. Miután mindenki jól lakott, elindultunk meghódítani a Havasrekettyei vízesést. Az út körülbelül egy 12km-es gyalogtúra volt a vízesésig és vissza a buszhoz. Kellemes volt a séta és egyáltalán nem fáradtunk el. Utána ismét egy templomba tértünk be Magyarvalkón. Itt található Erdély egyik legfestőibb román kori református temploma. Megcsodáltuk a különleges fakazettás mennyezetét és megnéztük Vasvári Pál kopjafáját is a temető kertjében. Kalotaszentkirályra visszatérve elvittek minket a faluban szekerezni, mely igazán szép élmény maradt mindannyiunk számára. Utána következett a jól megszokott meleg vacsora, és ezután mindenki nyugovóra tért.

Április 6, Torda:

Miután mindenki elfogyasztotta reggeliét a panzióban, elindultunk Torda felé. Először bejártuk a híres hasadékot, itt a szurdokban futó túraúton mentünk végig, ami igazán csodálatos és izgalmas volt. Az eső miatt vissza kellett fordulnunk, de így is lehetett gyönyörködni a táj szépségében. Ezt követően a Tordai Sóbányába vezetett az utunk, ahol játszottunk és pihentünk is egy kicsit. A bányából feljövet Kolozsvárra indultunk, hogy megnézzük a gyönyörű belvárost a sok templommal és a Mátyás király szoborral együtt, aki nem mellesleg Kolozsváron született. A séta után visszatértünk Kalotaszentkirályra, ahol bepillantást nyerhettünk egy kicsit a múltba. Meg lehetett nézni a fafaragást, ami Kalotaszeg népművészetének egyik jelentős ágazata volt mindig is, valamint a méltán híres népviseleteket, amiket fel is próbálhattunk. Vacsora után eltöltöttük itt az utolsó esténket.

Április 7, a hazatérés:

A reggeli után megnéztük a kalotaszentkirályi református templomot és búcsúzóul kaptunk helyben sütött, eredeti recept alapján készült kürtőskalácsot, majd elindultunk. A visszaút során megálltunk Csucsán, az Ady Endre emlékmúzeumnál. A domboldalon álló kerti lak, az úgynevezett "fehér ház", ahol az első világháború idején Ady Endre is lakott. 1968-ban itt szerény emlékházat rendeztek be Ady emlékére, melyet 2014-ben a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum a kolozsvári Magyar Főkonzulátus kezdeményezésére modern emlékházzá alakított át. Állítólag itt Csucsán volt molnárlegény Kinizsi Pál, és itt nyújtotta át malomkövön Mátyás királynak a vízzel telt kupát. Majd Nagyszalontán a Csonka tornyot látogattuk meg, ahol egy Arany János emlékmúzeum működik. Nevét onnan kapta, hogy a XVII század közepétől, a vár lerombolásától egész a XIX. század végéig, tehát Arany János idejében is csonkán, tető nélkül állt. A Csonka-toronyban ma Arany János emlékmúzeum működik. A torony bejárata fölött a karosszékben ülő Arany János szobra tekint le a látogatókra. A torony négy emeletén látható kiállítás egyik legérdekesebb része Arany egykori dolgozószobájának eredeti berendezése, melyet többi személyes tárgyával és könyveivel egyetemben, Arany fia, Arany László ajándékozott a múzeumnak. Az emlékműnél koszorúkat is helyeztünk el. Ezek után elbúcsúztunk az idegenvezetőnktől és elindultunk haza Kecskemétre.

A kirándulás nagyon jól sikerült, rengeteg új élménnyel gazdagodva tértük haza. Akinek van lehetősége látogassa meg Erdélyt, ezt a csodálatos vidékű tájat, ahol egy kicsit visszatérhet a múltba.